Ha valaki szeretne átfogó képet kapni a mai magyar baloldalról, legjobb, ha ellátogat május elsején a Városligetbe. Mi is így tettünk. Illusztrált élménybeszámolónk olvasása közben egy dolgot nem árt észben tartani: jövőre választások lesznek.

Első állomásunk a Balpárt (avagy német mintára: A Bal) rendezvénye volt. Őket nem a gaz imperialisták aknamunkája, hanem saját aggregátoruk próbálta meg elnémítani, ugyanis sikerült azt közvetlenül a sátor mellett beüzemelni. A 22-es csapdája: ha nincs áram, nincs hangosítás, ha van áram, akkor meg semmit nem hallani a beszédekből. Krausz Tamás fel is ajánlotta a pulóverét, hátha azzal betakarva elnémul a zakatoló rettenet (ez bizonyára így is történt volna, némi tűzkár árán).

Eredetileg TGM-et szerettük volna meghallgatni, de a Mester sajnos vagy nem jött el, vagy a meghirdetett időpont előtt megtartotta a beszédét. Azonban így részesei lehettünk egy hamisítatlan Krausz Tamás előadásnak, ami semmihez sem hasonlítható élmény. Beszélt többek közt a baloldali összefogás lehetőségéről és az ellenzék választási esélyeiről is, az igazi csúcspont mégis az volt, mikor az új politikai erőkre terelte a szót ("mik is ezek, nem is tudom a nevüket, van valami Momentum, vagy mi").

Megtudhattuk ugyanis, hogy a Momentum a jobboldali liberalizmus ruhájába bújtatva visszalopja a politikai színtérre a rasszizmust (!), méghozzá russzofóbia formájában. Mert 2017-ben Moszkvával riogatni az embereket badarság, hiszen az oroszok nem csinálnak semmi veszélyeset. Jó lett volna megkérdezni Krausz Tamást, hogy vajon hallott-e már Vlagyimir Putyinról, a Moszkvába bedrótozott nemzeti konzultációs honlapról, vagy arról, hogy a jelek szerint a Kreml és az orosz titkosszolgálat könyékig benne van az EU-n belül működő bűnszervezetekben. Sajnos attól tartok, hogy Krausz fejében a propaganda szó hallatán röplapok és hangosbeszélős teherautók rémlenek fel, és nehéz lenne elmagyarázni neki, hogy korunk propagandistái már laptopok előtt ücsörögnek.

Mivel nincs majális sör és kolbász nélkül, mi meg kezdtünk megéhezni, elhagytuk a Balpárt sátrát, és a közvetlenül mellettük tábort vert Kalózpárt (vagy Antifasiszta Akció?) hangszóróiból üvöltő vidám reggae dallamokat is, és a Liget mélye felé indultunk.

 A Munkáspárt színpada előtti fa asztalok elég ígéretesnek tűntek - ahol ezek a zöld lábú asztal+pad kombinációk feltűnnek Magyarországon, ott a lángos és a mustáros virsli is biztosan megtalálható. Sajnos csalódnunk kellett, pontosabban még mielőtt körbenézhettünk volna, a műsorvezető felkonferálta a következő vendéget, "mindenki Kató nénijét". Ihos József feltűnése a Szíria zászlajával díszített színpad és a "Biztos jövő" feliratú transzparens előtt olyan anakronisztikusan hatott, hogy inkább elmenekültünk a szakszervezetek sátrai felé. Sajnos csak hátranézve vettük észre, hogy Thürmer Gyula dedikál. Nem ő volt az egyetlen: mikor a közhelyes kolbász-kenyér-mustár mesterhármassal felszerelkezve ülőhelyet kerestünk, akkor vettük észre a lacikonyha előttinél is hosszabban kígyózó sort, mely a könyveit dedikáló Moldova Györgyhöz vezetett.

Sült kolbászunkból erőt merítve vetődött fel bennünk: és hol van az MSZP? Nos, erre a kérdésre a jelek szerint ők maguk sem tudták a választ, ugyanis a Facebook oldalukon a Kós Károly sétányra hirdették meg a rendezvényt, melyet végül a Napozóréten leltünk meg. Ezúton jelezném a szervezőknek, hogy a két hely között a távolság légvonalban 500 méter, több ezer árussal, gyerekkel és lufihajtogató bohóccal nehezített terepen pedig másfél óra. Tényleg csak a baloldali eszmék iránti rendíthetetlen elkötelezettségünknek köszönhető, hogy nem adtuk fel a "Kormányváltó május 1." utáni kutatást, melyről az egyik megkérdezett biztonsági őr is csak annyit tudott mondani, hogy "hát, nem tudom, valahol arra lehet, onnan jönnek piros lufikkal".

Az MSZP majálisa amolyan buli volt a buliban: külön színpaddal, tematikus sátrakkal, saját kolbászossal és lufiárusokkal - egyszóval látszott, hogy komolyan rárepültek a tömegszórakoztatásra. Sajnos a legtöbb beszédről a sok bolyongás miatt lemaradtunk (a többit meg nem volt erőnk megvárni), így be kellett érnünk a tematikus sátrak kínálatával.

A Népszava pultjánál kiállítottak két hatalmas táblát, melyre mindenki felírhatta, hogy mit nem hagy szó nélkül, vagy hogy mit szeretne ("A hazug médiát!", "Hozzuk létre az emberek pártját!", "Békés nyugodt öregkort!" stb). A legszellemesebb mégis a "Pártfüggetlen sajtót!" kívánság volt az MSZP-rendezvényen felállított Népszava üzenőfalon, a merész trollnak ezúton is gratulálunk!

Az Act For Youth pultjához sajnos nem fértünk oda a rengeteg érdeklődő lélekben fiataltól, a Budapest Fórumsátor pedig már üresen búslakodott, így hát hazaindultunk.

A megálló felé menet megállapítottuk, hogy habár az MSZP szervezte meg legprofibban ezt a baloldali örömünnepet, a legnagyobb party díját mégis a Munkáspártnak kell odaítélnünk. Az ő színpadukon ugyanis ekkor már a Csepregi trió szolgáltatta a talpalávalót az egybegyűlteknek, s szemmel láthatóan remek hangulat uralkodott.

A Hősök tere mellett a Momentum színpada és néhány rendőr várta a délután kezdődő tüntetés résztvevőit. A színpaddal szemben, az Andrássy út torkolatában meglepő látvány fogadott minket: két rendőr létrával felszerelkezve telepített éppen térfigyelő kamerát az egyik oszlopra. Bizonyára arra az esetre, ha a két, ekkor már a helyszínen várakozó kamerás tömegfigyelő furgon kapacitása nem lenne elegendő az esti bulira.