Tamás Gáspár Miklós tegnap igazolta sejtésemet: a baloldali értelmiség semmit nem tanult és semmit nem felejtett az elmúlt négy évben. Ugyanis TGM nyílt levélben ment neki Schiffer Andrásnak, kinek szerinte az a bűne (sic!), hogy tévévitára hívta a többi párt vezetője mellett a Jobbik élén álló Vona Gábort is. Kedélyeskedő bevezetője után TGM (aki egyenes gerinccel és stabilan ül azon a bizonyos magas lovon) kijelenti, hogy „édes öregem, az ember újfasisztákkal nem vitázik, se tévében, se másutt”.

Nos, kedves, jó öreg TGM, ebben tévedsz. Nem az ember az, úgy általában, aki újfasisztákkal nem vitázik, hanem az emberi nemnek csak egy kicsiny, és egyre kicsinyebb alcsoportja, a baloldali, kardigános, belpesti hiperpíszí-értelmiségi. S mivel jórészt ők tehetők felelőssé azért, hogy ez a Jobbik nevezetű agyrém ilyen súlyos problémává dagadt az évek során, épp ideje lenne, ha leszállnának a magas lóról, és szépen eltűnnének, követve az SZDSZ-t, vagyis azt a pártot, ami ennek a kártékony píszí-állibsi-antifa ideológiának a zászlóshajója és terjesztője volt évtizedekig. Balra el!

Lássuk először, hogy újfasiszta-e a Jobbik? (Habár most épp találó ez a kifejezés, hozzátenném, hogy szememben ez az állandó „újfasisztázás” is tipikus, nem hiszem, hogy Mussolini lenne a legveszedelmesebb figura azon a térfélen. A baloldalon megfigyelhető, hogy mindenkit újfasisztának bélyegeznek, a Fidesz jobb peremétől egészen a hithű újnyilasokig. Ez egyrészt idegesítő, másrészt megnehezíti az érdemi kommunikációt. Szerintem mindössze arról van szó, hogy a fasiszta sokkal erőteljesebb és ijesztőbb hangzású szó, mint a náci – olyan, mint a rezsidémon vagy a patakvér.) A kérdésre visszatérve: ez egy jó ideje nem kérdés. Hogy miért nem? Mert ők mondták. Pontosabban a vezérük.

Ennek belátásához elég, ha elolvassuk a Komárom-Esztergom megyei Jobbik szervezet honlapján 2012 elején kelt cikket, melynek sokatmondó címe: Miért nem vagyunk demokraták? Vona Gábor az eszmei megújulást hirdeti.

Aki fél, hogy a honlap egyik zugából majd ráveti magát a hétfejű Hitler, annak idézem az ominózus részt:

„szeretnénk a történelmi gyökereinkhez visszatérni, mert a második világháború után letértünk a helyes útról, liberális demokráciák és totalitárius rendszerek csapdájába került az ország”

(komaromesztergommegye.jobbik.hu)

Értitek: a II. világháború UTÁN. Véletlenül sem Trianon után, vagy Horthy után. Hozzátenném, mindkét kijelentés vitatható lenne, de legalább véleménynek lehetne tekinteni. De nem, nem és nem. Vona Gábor pártelnök szerint a II. világháború után kezdődtek a bajok, addig dúsan ringott az aranykalász a szép magyar földön, s nemzetiszín pántlikás, gyönyörű leányok énekét hozta a gyümölcsillatú nyári szél. Aztán a II. világháború után letértünk a magyarság helyes útjáról. Az ő értelmezésében Szálasi például tökéletesen illeszkedik a magyarság helyes útjára, a nyilas rémuralom az nem totalitárius rendszer (abszurd módon Kun Béláékról is ezt állítja kimondatlanul…)

Nem, kérem: Vona Gábor pártelnök szavait értelmezve kiderül, hogy a II. világháború előtt keresendő az a Szent Korona által ihletett magyar gyökér, amihez vissza kell térnünk. És ahogy írják: „a Jobbik a Szent Korona eszmeiségén álló alkotmányosságot képviseli” – hurrá.

Nos, ezek után fölösleges azon vitázni, hogy újfasiszta párt-e a Jobbik. Igen, az. A vezérük mondta. És aki a Jobbikra szavaz, az a szememben kollaboráns. Nem biztos, hogy gonoszságból – van, aki korlátoltságból, van, aki tájékozatlanságból, van, aki kiábrándultságból és elkeseredettségből. Utóbbiakból főleg vidéken találunk sokat; ott, ahová TGM és elvbarátai nem látnak el, ahogyan nem láttak el sohasem.

Talán nem kellett volna a szélsőjobbra taszigálni mindenkit, aki el mert gondolkodni például azon, hogy a „cigánybűnözés” kifejezés megszületéséhez milyen szociális problémák vezethettek. Talán nem démonizálni kellett volna annak idején Pásztor Albertet (aki mellett anno még Lakatos Attila borsodi cigányvajda is kiállt), hanem megnézni, hogy milyen helyzet kell ahhoz, hogy egy rendőrkapitány ilyeneket mondjon. De a HVG cikkből kitűnik: a Pásztor-sztori TGM számára még mindig nem szól másról, mint „cigányellenes, undorító, nettó rasszista” kijelentésekről, amiktől csak jó alaposan el kell határolódni, majd vissza lehet ülni a pohárka borunk mellé, s lehet tovább diskurálni Heideggerről.

TGM és elvbarátai még mindig nem döbbentek rá, hogy a Jobbik nem ugyanaz a kategória, mint Bácsfi Diána volt, vagy akár a MIÉP. Ez már nem a Csurka-dolgozat világa. Itt már nem megoldás az, hogy kirekesztik őket az európaiságból, kiröhögik és agyonhallgatják őket, itt már nem elég, hogy balos értelmiségi gőgtől vezérelve felhúzzák a nózit – vagy, ahogyan TGM ez nevezi: nem fogadják be a legitimációs normalitás játékterébe. Közben nem veszik észre, hogy a Jobbik, köszöni szépen, nagy ívben leszarja TGM-ék játékterét, nem veszik észre, hogy ennek a pártnak minden közvélemény-kutató intézet 14-15%-os biztos szavazóbázist mér.

Nem, itt már nem engedhető meg az a luxus, hogy nem állnak szóba a széljobberekkel. A Jobbiknak igenis tábora van, követői vannak, és négy évvel a parlamentbe kerülésük után ismét szerezhetnek meglepetést. A Jobbik erő és tényező – erre az értelmesebbje legkésőbb 2010-ben ráeszmélt. TGM pedig úgy viselkedik, mintha még mindig a szálasitestvérezős-mackótestvérezős Bácsfi Diána jelentené a széljobbot.

TGM-mel ellentétben én azt mondom, szélesre kell tárni minden tévéstúdió és lapszerkesztőség ajtaját a szélsőjobb előtt. Meg kell hívni őket minden vitába, méghozzá azért, mert ha elhallgatják és elhallgattatják őket, azzal csak további szavazókat löknek oda nekik. Szavazókat, akiknek elegük van mindkét oldalból, kiábrándultak és keserűek, és hajlandóak leszavazni bárkire, aki erősnek mutatja magát és változást ígér. Míg, ha meg kellene hallgatniuk, mit gondol ez a pompás erő, bizonyára sokan fintorogva térnének vissza a bizonytalanok táborába, vagy keresnének maguknak tovább, mondjuk egy kisebb, de vállalhatóbb pártot. Még sosem származott semmi rossz abból, ha a pojácát engedték, hogy lejárassa magát. Csak emlékezzünk vissza a debreceni holokamu-botrányra: Ágoston Tibor jobbikos jelölt egy szándékos nyelvbotlással megpróbált összekacsintani a hardcore neonáci haverokkal, mire a Debreceni Zsidó Hitközség büntetőfeljelentést tett ellene, a Debreceni Református Egyházmegye esperese, Vad Zsigmond elszomorítónak és vállalhatatlannak nevezte ezt a kijelentést, Vona Gábornak pedig le kellett szögeznie pártja nevében, hogy sosem tagadták a holokausztot, s elítélnek minden emberirtást.

Mert az ostoba ember bölcsen csak hallgatni tud, beszélni soha.