Lázár János a múlt héten még azt mondta, jó dolog a vasárnapi boltstop, és a kormány nem is gondolkodik az eltörlésén. Ma Rogán Antal kijelentette, hogy a kormány mindig is azt tervezte, hogy egy év után újragondolják a törvényt, és most a tapasztalatokat látva a visszavonását javasolják.

Óceánia pedig Eurázsiával folytat háborút, tehát Óceánia mindig is Eurázsiával folytatott háborút.

Az egyértelmű orwelli asszociációkat (valamint az "ezek tényleg ilyen hülyének néznek minket wazzeh?" felhördülést) félretéve, épp azon gondolkodtam, hogy honnan is ismerős nekem ez a fejetlenség és kapkodás. Mikor volt ilyen legutóbb a magyar politikában? Ja, hát persze! 2006 után, amikor a miniszterelnök minden második hétvégén új ...

Tegnap rádöbbentem, hogy ez nem a Nemzeti Együttműködés kormánya, nem az illiberalizmus kormánya, de még csak nem is a rezsicsökkentés kormánya. A jelenlegi magyar kormány legfőbb szimbolikus ügye a vasárnapi boltstop, ez az, amit tűzzel-vassal védelmez. Szerelmesek ebbe az ötletbe. De vajon miért fontos ennyire a Fidesznek a KDNP elnevezésű szélsőséges szerepjáték-klub (a.k.a. A Fidesz SZDSZ-e) álszent kezdeményezése? Miért nem merik a vasárnapi boltbezárás népszerűségét megmérni egy népszavazáson? Sőt! Miért nem állnak ki az ügy mögül egyszerűen, arcvesztés nélkül?

Tegnap rádöbbentem, hogy nincsen határ. Ez az ügy annyira fontos a kormánynak, hogy bármeddig hajlandó elmenni. Eddig csak versenyfutás volt az időbélyegzőhöz, ...

A taxisok és az Uber mostani vitájában nem az az érdekes kérdés, hogy jogos-e elállni az utat, hogy az Uber-e a jövő személyszállítása, vagy hogy jogosan keresnek-e autós magánszemélyek feketén kétszer annyit, mint egy kórházi szakápoló , hanem az, hogy a cikkek és posztok alá miket kommentelnek be Kafkanisztán lelkes polgárai.

Ez ugyanis olyan mély átlagos szellemi nívót mutat, ahonnan már nincs remény a visszakapaszkodásra. Mondjuk ki végre a diagnózist: Magyarország agyhalott.

Az átlag magyar kommentelő a Hír24-től a Mandinerig a következőképpen fest: 1. soha nem néz utána semminek 2. a leghitelesebb adat- és hírforrása a postás/kolléga/szomszédnéni 3. ha valamit megtanult 30 évvel azelőtt, azt élete végéig nem fogja ...

A Worldometers.info egy nagyszerű oldal, ahol órákat lehet eltölteni pörgő számsorokat bámulva. Egy oldal, ami a bolygónkat bemutató legfontosabb és/vagy legérdekesebb mérőszámokat foglalja össze, valós idejű változásként szemléltetve a statisztikai adatokat.

Órákig lehet merengeni azt figyelve, hogy mi nő, mi csökken, és milyen ütemben. Ma eddig 17 974 ember halt éhen, 781 893 774 alultáplált ember él a világban, számuk azonban csökken. 13 854 napunk maradt az olaj végéig - ez majd' 40 év. Gázzal és szénnel sokkal jobban el vagyunk látva.

7,391 milliárdan vagyunk, ma eddig 228 millió MWh energiát használtunk fel, ebből 185 millió MWh nem megújítható forrásból származott. Ma eddig 1,704 billió (!) MWh napenergia érte a Földet. Ez a ...

Egész héten azon agyalok, hogy miről is kellene itt írnom. Nem az a baj, hogy nincs  téma - épp ellenkezőleg. Végül úgy döntöttem, inkább áttekinteném az elmúlt hetecske főbb történéseit. Kár is lenne közülük egyet-kettőt kiválasztani, hiszen mindegyikük oly' csodás!

A hétfő rögtön egy szívmelengető történettel indult. Megtudtuk, hogy ha állami kórházban dolgozol mint nővér vagy adminisztrátor, akkor simán megtörténhet veled, hogy egy teljes hónapig hiába vársz a fizetésedre , ezért kidobnak az albérletedből. Talán a munkaalapú társadalomról ezek után ne is dumáljon senki, szájbarúgás terhe mellett.

Vasárnapi hír volt, de én csak kedden futottam bele: egyik házmester felmenőkkel rendelkező honfitársunk ...

Legkedvesebb műszaki áruházam idén is kimaxolta a fekete pénteket. Ezen a napon nálam már hagyomány, hogy a Cég Facebook üzifalát olvasgatom: megannyi elégedett vásárló. Én hasonló tapasztalatok miatt nem vásárolok náluk évek óta - felfoghatatlan számomra, hogy miért nem fejlesztenek a webshopon. Béreljenek plusz szerver-kapacitást erre a pár hétre, vagy tudom is én! 2015-ben nem tűnik megoldhatatlan feladatnak.

Ahogyan azt már az elmúlt években megszokhattuk, az online rendszerük ma fel se kelt az ágyból, már hajnalban se tudtak belépni a K. Vásárlók. Ja, és a slusszpoén: a kosárba tett termék is el tud fogyni! Ehhez külön szeretnék gratulálni, mert így sikerült adaptálni a veseleverős-anyázós-kosárból kirángatós ...

Ahogy az várható volt, a párizsi terrorhullámra válaszul villámgyorsan legyártották a net munkásai a fröccsöntött konzumreakciókat. Elég letölteni, megosztani, profilképnek beállítani, és az ember máris Charlie-nak vagy Párizsnak érezheti magát, máris megmutatta minden ismerősének, hogy ő milyen kőkeményen kiáll a terrorizmus ellen. Végtelenül károsak ezek a “lájkolj a világbékéért!” színvonalú akciók, mert mentesítenek a véleményalkotás és gondolkodás alól: elég kattintani, és már le is van tudva az egész. Sajnos már megint az marad ki, ami (többek között) valójában európaivá tesz minket: a szabad gondolkodás lehetősége.

Kedves “Pray for Paris” profilképes barátaim: elmondanátok, hogy miért ez jut eszetekbe ...

Ahogy közeledik a bankszámla-apasztás ünnepe, úgy szaporodnak az édibédi karácsonyi reklámok. Az elmúlt évekhez hasonlóan idén is a John Lewis nevű brit áruházlánc szabadította ránk az első említésre méltót, most épp az ő #ManOnTheMoon kampányuk visszhangzik az internet minden zugában. Akit eddig elkerült a Holdon élő idős bácsi és a kislány megható története, annak íme:

Na, párásak már a szemek? Az enyémek nagyon. Mert ez olyan megható, nem? Magányos bácsi, cuki kislány, aki segíteni akar, karácsonyi szeretet, ajándék, könnyes szemek, áhitat, meg a szlogen: mutasd meg másoknak, hogy szereted őket. Persze ajándékkal mutasd meg. Amit rögtön meg is vehetsz a boltjukban - micsoda szerencsés véletlen!

Mielőtt valaki ...

Budapest világvárosi létének egyik legbiztosabb jele, hogy rendkívül széles palettáról válogathat az, aki esti elfoglaltságot keres magának. Szinte nincs olyan intellektuális igény, ami ne találna kielégülésre a pesti klubok, kávézók és romkocsmák mélyén. Szellemi menedékhelyek ezek, ahová jó elbújni néhány órára.

Múlt keddig a Mika Tivadar Mulató az egyik kedvenc menedékem volt. Keddenként ugyanis ők adtak otthont Farkas Attila Márton és Puzsér Róbert évek óta tartó előadássorozatának és vitaestjének, ami a roppant nehezen hivatkozható “Apu azért iszik, mert te sírsz” névre hallgatott.

Kénytelen vagyok egy bekezdés erejéig átmenni önvallomásos énblogba: éveken keresztül kínzott a szellemi magány; úgy ...

Mintha ez az ólmos, nyirkos őszi hétfő délelőtt nem lenne önmagában is elég ok egy rituális öngyilkosságra, reggel óta immár harmadszor hallgathatom meg Mary Zsuzsi Mama című förmedvényét.
A dolog aktualitását állítólag az adja, hogy valami celeb csodálatosan énekelte el a dalt a Proliszórakoztató Celebgála Agymosoda Fesztivál című műsorban a Retekklubon. Vagy az Orbán 1-en, nem tudom.
Én csak annyit érzékelek az egészből, hogy 1968 van megint, megyünk Szocsiba a nemzetközi táncdalfesztiválra, meg Trabival a Balcsira, zokniszandálban. No meg azt, hogy Magyarországon még mindig a retró a menő, hogy képtelenek vagyunk kiszopódni a kelkáposzta- és rántotthús-szagú Kádár-nosztalgiából, hogy ebben az országban még mindig nem ...