Szaporodnak az ellenzéki cikkek, posztok és kommentek, melyek egyrészt hüledeznek a Medián legutóbbi közvélemény-kutatásának eredményén, másrészt a változatosság kedvéért Európa szégyenének bélyegzik Magyarországot (ami valóban az, de nem ettől), és a demokrácia végét jósolják (ami valóban haldoklik, de nem ettől).

Bár itt sem kormányon, sem ellenzékben nem szokás európaiként gondolkodni, vagy akár elemi információkkal rendelkezni az Unió többi országáról, most mégis próbáljunk meg körülnézni Európában, miközben a következő kérdésre keressük a választ:

Kezdjük az egyértelművel: Olaszország miniszterelnökét úgy hívják, hogy Giorgia Meloni, aki egyúttal az FdI (Olasz Testvérek) nevű párt elnöke is. Még a pártalapítás módja is ismerős lehet: a Berlusconi nevével fémjelzett PdL (Szabadság Népe) pártegyesülésből léptek ki 2012-ben. Természetesen euroszkeptikusok, nacionalisták, és átlengi őket a penetráns Mussolini-nosztalgia: még a főhadiszállásukba is jutott egy szép mellszobor a ducéről.

A német AfD (Alternatíva Németországért) 2021 óta 10%-kal ücsörög a Bundestagban, de az előző ciklusban még nagyobb, 12,6% volt az arányuk. Mivel egy valódi demokratának nem csak a jobboldali szélsőségekkel kapcsolatban vannak ellenérzései, jegyezzük fel: a németeknél létezik szélsőbal is. A Die Linke (A Bal) nevű erő 2021-ben 39 széket nyert el a 735-ből, vagyis ők adják a Bundestag 5%-át.

Geert Wilders euroszkeptikus, iszlámellenes, populista és széljobb felé kacsintgató pártja, a PVV (Szabadságpárt) 17 helyet nyert el a 150-ből, így 11%-kal ő a holland ellenzék legnagyobb ereje, és a parlament harmadik legnépesebb frakciója. De volt ennél erősebb is: 16%-on álltak 2010-ben, abban az évben, amikor kampányukban egyszerre követelték az iszlám iskolák bezárását, a Korán betiltását, az LMBTQ közösségek elleni erőszak és az antiszemitizmus elleni keményebb fellépést, valamint a dohányzás engedélyezését a bárokban. Keletről nézve bizarrnak tűnhet ez a lista.

Ausztriában az FPÖ (Osztrák Szabadságpárt) a felsőház 61 képviselői helyéből 10-et birtokol (16%), az alsóházban 183 helyből 30-at (16%). De voltak ők már kormánykoalícióban is, több ízben. A tragikus balesetet szenvedett Jörg Haider neve pedig ismerősen csenghet itthon is.

A Finnek Pártja jelenleg 39 helyet foglal el a 200 fős finn parlamentben, ami bizony 19,5%-ot jelent. Ők voltak azok, akik ‘17-ben az önkormányzati választásokon elindítottak egy kefebajuszú, Angolából bevándorolt lelkipásztort, akit a finn nyilvánosságban csak "fekete Hitler" becenéven emlegetnek.

Egyébként a Finnek Pártjának eredeti neve az volt, hogy Igazi Finnek. Ebből látszik, hogy még a "igazmagyarozás" sem hungarikum, "igazfinnek" éppúgy léteznek. Ha már hülye neveknél tartunk, egy képviselőt tudott a finn parlamentbe küldeni az az EU-, vakcina-, bevándorlás-, orosz- és kitudjamégmi-ellenes erő, melynek neve A Hatalom a Népé.

Sőt, még gárdavonulás is volt, az sem magyar sajátosság: Odin Katonái néven szervezett magának gárdát a finn szélsőjobb. Emlékezetes a 2016 eleji vonulásuk, ahol bohócjelmezes baloldali aktivisták, valamint személyesen Odin isten kísérte őket, csíkos fürdőköpenyben.

Kár is lenne ennél több példás nyugati demokráciát felsorolni, így is tisztán látszik: egy demokratikus országban mindig akad 10-15%-nyi balfasz. szélsőséges gondolkodású állampolgár. Ők néha jobbra tömörülnek, néha eloszlanak a széljobb és az itthon csak papíron létező szélbal között.

Kicsit szemléletesebben ez azt jelenti, hogy húsz szabadon választott európaiból kettő vagy három ember fogékony a szélsőséges gondolatokra, egyszerű válaszokat akar hallani bonyolult kérdésekre, keserűen csalódott a mind gyakrabban korrupción, hazugságon vagy képmutatáson ért szocdem, kerkon, zöld és libsi pártokban... és/vagy kudarcokkal pettyezett, sivár életének egyetlen valódi eredménye, hogy elmondhatja magáról, ő bizony igazmagyar, igazfinn vagy igazpiréz. Mermár azőseiis. A másiknak meg már a haja is milyen.

Húsz ember közt akad kettő-három. Biztos, hogy ezen el kell kezdeni pánikolni?

A másik sajtósirám az, hogy viszont a 30 év alattiak között bizony a Mi Hazánk a legnépszerűbb, húsz százalékot tud! Vagyis húsz fiatal közt nem két-három radikálist találunk, hanem négyet. Húha! Most mi lesz?

A demokrácia üzeni, hogy nem a radikális kisebbség fenyegeti a létét, sokkal inkább az egyre divatosabb kormányzati kamufajvédő populizmus hazárdjátéka és az ellenzék teljes hiánya. Az előbbire kár is szót vagy linket vesztegetni, nézzük az "ellenzéket". A 30 év alattiak jelentős része nem látott, nem láthatott még működőképes ellenzéki pártot sem, nem hogy európait és korszerűt. Lássunk egy rövid és friss példát. A debreceni akkumulátorgyárral kapcsolatban minden említésre méltó (haha) ellenzéki erő kifejtette a véleményét, és mozgásba lendítette az erőit (haha *2). A Momentum, a Mi Hazánk és az LMP egyaránt népszavazást kezdeményezett a kínai gyár ellen, amit annak rendje és módja szerint el is kaszáltak.

A Mi Hazánk ezen felül helyszíni demonstrációt is tartott, hogy feltartóztassák a munkagépeket. Hogy ez egy hatásvadász, populista húzás? Aha. Azonban kimentek a helyszínre, összepiszkolták a csini cipőjüket sárral, tetszikérteni? Odamentek, pedig tökre hideg volt, meg a rendőrök csúnyán néztek rájuk, és közben még mindenféle helyi átlagemberekkel (úgynevezett választópolgár) is beszélgetniük kellett.

Ezalatt a legnagyobb (értsd 15 fős) parlamenti frakcióval rendelkező DK kifejtette, hogy ártalmasnak tartja a népszavazási kezdeményezéseket. Persze ne legyünk igazságtalanok: bemutattak egy intézkedési tervet az árnyékkormányinfón… amit 21 ezren meg is néztek. Ennél kicsit jobb, 29 ezres nézettséget tudhat magáénak az alábbi videó, amiben egy fickó olvadt alumíniummal önt ki egy tűzhangya fészket, majd szobadíszt készít belőle.

Végül egy üde kis színfolt a magyar ellenzékiség mesevilágából, mellyel sugallni semmit nem kívánok, viszont meditációs objektumnak kiváló: a DK honlapja szerint az árnyékkormány árnyék-környezetvédelmi árnyékminisztere az a dr. Oláh Lajos, aki a Nagy Fal Magyar–Kínai Barátság Egyesület elnöki székében ül.