Rövidposzt - Amikor te vagy az apád
Minden évben megy a poénkodás a sajtóban az Akadémia által engedélyezett és elutasított keresztnevek kapcsán. Persze, roppant vicces az Anakin meg a Skolasztika, de sajnálatosan kevés szó esik a idióta névadás spektrumának másik végéről.
Vannak ugyanis emberek, akik hagyománytiszteletnek képzelik azt, ha a gyerek egy az egyben az apja nevét kapja. Így aztán generációkon keresztül hömpölyögnek az idősebb és ifjabb Kovács Istvánok és Balogh Gézák, akikből idősebb lesz, amint nemzenek egy ifjabbat... megkeserítve nem csak a későbbi korok családfakutatóinak sorsát, de a kortárs ügyintézőkét is.
"Szabó Péter vagyok, és inkasszót szeretnék, itt a bankszámlaszám. Hát persze, hogy mások az adatok! Ez apukámé, aki szintén Szabó Péter. És ő fizeti majd a díjat. Igen, hagyománytiszteletből hívnak engem is úgy, mint édesapámat, mi vagyunk az ősi Szabó Péter dinasztia."
Vagy ez:
"Veszünk egy kocsit, én leszek az üzembentartó, Holczer Béla. A tulajdonos viszont apám lesz, aki szintén Holczer Béla. Szeretnék gyermekkedvezményt is igénybe venni a kötelező biztosításon, múlt héten született a kisfiam! Diktálom a nevét: Hol-czer cézével, és Bé-la."
Most komolyan, emberek! Kinek jó ez? Elfogytak a keresztnevek? Vagy ekkora a szellemi szegénység egyeseknél, hogy képtelenek rábökni a naptárra? Ennél már a régi idők apanéven alapuló névadása is szellemdúsabb és használhatóbb volt: Farkas fia Györk, Ákos fia István.
A név funkciója az, ahogy azonosítsa az egyént. Orbitális kicseszés a gyerekünknek a Fekete Erdő Naftali vagy a Veres Vérbulcsú Nepomuk nevet választani, de még ezek a borzalmak is képesek ellátni ezt az alapvető funkciót. A szülővel megosztott név még erre sem jó.
(Kép: Wikipedia)
