Ahogy olvasom az Index cikkét a szakiskolában megszervezett Alaptörvény-csendespihenőről, újra hatalmába kerít egy zavarbaejtő érzés, melyet életemben először akkor éreztem, amikor gimnáziumban valami idomított fapina szexuális felvilágosítást tartott nekünk. A felvilágosítás (mely osztályfőnökünk szerint is meglehetősen életszerűtlenre sikeredett) kb. annyiból állt, hogy a nemi betegségek tételes és pánikkeltésre alkalmas ismertetése után a 40 éves szűz kijelentette, hogy "a szex hajszolása helyett sokkal többet ér egy mély, meleg pillantás". Köszönjük szépen, néni! (Ki tetszett már próbálni nézelődés helyett a dugást?)

Nos, ez az érzés ébredt most fel, és ébred fel mindig, mikor kénytelen vagyok újra meg újra rádöbbenni a szörnyű igazságra: a mindenkori (politikai és bármilyen) elitünk tényleg ennyire keveset tud az emberekről, a népről, a fiatalokról.

Én nem vagyok egy ideges ember, de ha nekem valaki hétfő hetedik órában, míg odakinn napsütésben fürdik a világ, olyanokat olvasna fel, hogy "Sarkalatos törvény eltérően is megállapíthatja az önkormányzati rendelet és a különleges jogrendben alkotott jogszabályok kihirdetésének szabályait.", nos annak én olyan válogatott gorombaságokat vágnék a fejéhez, hogy nem csak róla szublimálna el sisteregve a keresztvíz, de rólam is.

"Az országgyűlési képviselő megválasztásához szükséges feltételek hiányának megállapításáról, az összeférhetetlenség kimondásáról, valamint annak megállapításáról, hogy az országgyűlési képviselő egy éven keresztül nem vett részt az Országgyűlés munkájában, az Országgyűlés a jelen lévő országgyűlési képviselők kétharmadának szavazatával határoz." - egy élmény lehetett ilyeneket hallgatni.

Félreértés ne essék: igenis fontos a politika, a nemzetismeret, a jogi tájékozottság, és főleg fiatalkorban fontos. És főleg egy rendészeti osztályban fontos. Én 16 voltam, amikor a könyvtárból kikölcsönöztem A Magyar Köztársaság Alkotmányát (meglepődtem, hogy egy vékony kis füzetke - úgy élt a képzeletemben, mint egy telefonkönyv méretű, barna, bőrkötéses monstrum). Nem azért, mert kötelező volt, hanem azért, mert érdekelt. Mert akkor kezdett kinyílni a szemem a világra, tele voltam kérdésekkel, és mohón követeltem a válaszokat.

És biztos lenne értelme elbeszélgetni a srácokkal aktuális témákról. Biztos lenne értelme megkérdezni őket, mit szűrtek le az Alaptörvény körüli, évek óta tartó közéleti hajcibálásból, tisztázni bizonyos fogalmakat, eloszlatni pár tévhitet, válaszolni a kérdéseikre. PÁRBESZÉDET folytatni. Még jobb lenne, ha nem egy helyettes államtitkár tenné mindezt, hanem egy függetlennek nevezhető szakember. Ahogyan rohadtul nem vezet eredményre az, ha a drogprevenciós oktatást egy rendőr tartja egy addiktológus helyett, vagy ha a szexuális felvilágosítást egy apáca tartja egy szexológus vagy szakorvos helyett.

Természetesen az igazgató úr hívta meg a helyettes államtitkár asszonyt. Természetesen ő maga is végigülte a szeánszot - csak hogy tényleg őszinte és fesztelen legyen ez az esemény. Értem én, hogy rendészeti szakképzés, meg hogy helyettes államtitkár, de a résztvevő pedagógusok vajon hogyan értékelik ennek a rendezvénynek a hasznosságát? Ó, természetesen mindenki egyetért és bólogat és megköszön mindenki mindenkinek mindent. Ezek szerint ők úgy érzik, hogy a fiatalokkal való kommunikáció egyik alappillére egy dögunalmas felolvasó-délután, és a fiatalság problémáinak egyik gyökere az, hogy nem mélyültek el kellő alapossággal az Alaptörvényben?

Az osztályfőnök szerint nekik az a feladatuk, hogy "korszerű ismereteket" juttassanak el a diákokhoz. Szerinte azt így kell. Külön vicces ezután meghallgatni a diákok reakcióit arra kérdésre, hogy hallottak-e a negyedik Alaptörvény-módosításról. Itt a videó, nézzél te is alvó diákokat! Annyira életszerűtlen az egész, annyira naftalinszagú és papírízű, hogy nem érdemel több szót!

Mert hát mi más érdekelne egy mai magyar fiatalt, mint az, hogy "Az országgyűlési bizottságok vizsgálati tevékenységét, a bizottságok előtti megjelenés kötelezettségét sarkalatos törvény szabályozza."?
Gondolom, majd íratnak velük egy dolgozatot belőle, aztán le van tudva ez is.

(A dőlt betűs idézetek Magyarország Alaptörvényéből származnak.)