Budapest világvárosi létének egyik legbiztosabb jele, hogy rendkívül széles palettáról válogathat az, aki esti elfoglaltságot keres magának. Szinte nincs olyan intellektuális igény, ami ne találna kielégülésre a pesti klubok, kávézók és romkocsmák mélyén. Szellemi menedékhelyek ezek, ahová jó elbújni néhány órára.

Múlt keddig a Mika Tivadar Mulató az egyik kedvenc menedékem volt. Keddenként ugyanis ők adtak otthont Farkas Attila Márton és Puzsér Róbert évek óta tartó előadássorozatának és vitaestjének, ami a roppant nehezen hivatkozható “Apu azért iszik, mert te sírsz” névre hallgatott.

Kénytelen vagyok egy bekezdés erejéig átmenni önvallomásos énblogba: éveken keresztül kínzott a szellemi magány; úgy éreztem, hogy kifordult ez az ország, majd az évek múlásával meggyőztem magamat arról, hogy bizonyára velem van a gond, én látom torzan a dolgokat. Az, amit Magyarországon jobboldalnak csúfolnak, sosem volt rokonszenves: már kamaszként is taszított ez a kacagányos-turulos hőzöngés, az állandó hősies mézeskalácshuszár-roham minden ellen, ami korszerű. De minduntalan kivetett magából az úgynevezett baloldal is - az a városi értelmiségi “szalon”, melyben Gyurcsány Ferencek és Tamás Gáspár Miklósok diskurálnak a píszíről, meg Heidegger és Esterházy Péter nagyszerűségéről. Számomra a Hooligans nem volt rockbanda, az Irigy Hónaljmirigy nem volt humor, Kelemen Anna nem volt szexbomba.

Aztán mikor elkezdtem látogatni Puzsér és FAM előadásait, rájöttem, hogy nem én vagyok hülye, hanem a tükör görbe.

Ezeken a szabadszájú és -szellemű kedd estéken szóba került minden, ami fontos: kultúra, spiritualitás, aktuálpolitika, történelem. Téma volt Hamvas Béla és Putyin, esett szó a baloldal válságáról és a képviseleti demokrácia bukásáról, a feminizmusról és a posztmodernről, Orbán átalakulásáról és a NER-ről, a világvallásokról és a Simicska-ügyről, a libidóról és a kvantumbizonytalanságról, Jézusról és Hitlerről... az utolsó időkben pedig legfőképp a menekültkérdésről és az iszlám előretöréséről. Lássuk be: a következő 15-20 év európai történelmét ez utóbbi témák fogják szervezni és uralni, megérte hát másfél hónapig beszélgetni róla.

A múlt héten volt az utolsó rendezvény, most bizonytalan ideig szünetel - s nem biztos, hogy lesz még valaha. Csak remélni tudom, hogy vannak, lesznek hasonló szellemi műhelyek, melyek illő trágársággal és szigorú szellemi igényességgel nyúlnak hozzá kultúrához és közélethez. És csak remélni tudom, hogy tömegeket fognak vonzani.