2013. ápr 01.

Egy búcsúlevél apropóján

írta: Önkéntes Véradó
Egy búcsúlevél apropóján

Negyedjére olvasom el Gerendás Péter levelét, ki tudja, hányadik blogposztot és cikket olvasom el a témában, és annak ellenére, hogy nem akartam foglalkozni a dologgal, a bennem kavargó gondolatok sajnos nem hagynak más lehetőséget: megírom az iksz-plusz-egyedik Gerendás-posztot. Nem magukról a tényekről, nem is arról, hogy a távozás mellett döntött, még csak nem is a kőprimitív kommentekről.


Nem írhatok másról, csak mi eszembe jut - mert hát az Árnyékmandátum már csak egy ilyen blog.


Amit a "hazánkban tapasztalható fasizálódás" kapcsán ír, azzal nem tudok mit kezdeni. A hivatásos rettegők folyamatos kántálása miatt sajnos kissé elhaltak már a nácizmusreceptoraim, és csak attól félek, hogy a sok rasszizmussal riogatás miatt úgy járunk majd, mint a mesében a fiú, aki farkast kiáltott. Amikor tényleg nyakunkon a baj, már nem figyel majd oda senki. A problémámat kiválóan szemlélteti az EP-választás, és a parlament jelenlegi összetétele. Én ugyanis vallom, hogy nem a széljobber eszmék előretörésének eredménye a Jobbik térnyerése, hanem a balról, MSZP-SZDSZ irányból jövő folyamatos (és mondjuk már ki: többnyire oktalan és pillanatnyi politikai igények szülte) antifasiszta riogatás teljesen természetes ellenreakciójának eredménye.


A szemét patkányozós néni szomorú eset, nem tagadom. De sötét emberek mindig is voltak, és számuk egyre gyarapszik - az okot szerintem elsősorban a kétoldali bulvármédia és a kétoldali bulvárpolitika több évtizedes egyeduralmában kell keresni. Az emberek tudatának és nyelvi készségeinek irányított lekorlátozását látjuk, ha végigtekintünk az elmúlt két évtizeden, s ez a folyamat az ezredforduló után felgyorsult, öngerjesztővé vált. És sajnos teljesen mindegy, hogy valóságshowról, Maunikasóról, kamu-tehetségkutatóról, "Igen-igen" vagy "Csakafidesz" színvonalú politikai kampányról, esetleg a szíriuszi szittyakürt ufózsidó-világkormány ellen mozgósító hangjáról és az Usztics-féle magor történelemkönyv kacagtató rémvicceiről beszélünk. Ezek mindegyike ok és tünet egyszerre - mint mondtam, a folyamat immár öngerjesztő.


Hogy zsidóznak? Hát mikor nem zsidóztak? És kit nem zsidóztak még le? Már nekem is vágták a fejemhez valami kocsmában, hogy "büdös zsidó". Jót nevettem a dolgon, mivel minden kérkedés nélkül állíthatom, hogy olyan régre visszavezethető családfával rendelkezem, amely korról az a retardált, nagybetűkkel író, zsidózó alkoholista azt sem tudja, hogy éltek-e még dínók a földön, vagy hogy ellopták-e már azt a háromszáz évet a cionista földönkívüliek. A mai széljobbot az különbözteti meg a 20. század közepének nácijaitól, hogy azok még tudták, hogy miről beszélnek. Baromság volt az egész, az igaz, de náluk még nem az volt a képlet, hogy "az a zsidó, aki nem ért velem egyet, vagy akinek nem tetszik a pofája". Ja, és van még egy fontos különbség: azoknak a valódi náciknak nem csak a pofájuk volt marha nagy, hanem meg is valósították mindazt, amit az agyukban megszültek. A történelem által rájuk adott választ úgy hívjuk, hogy Nürnberg. A jelenkor álnáci hőbörgőire a helyes válasz szerintem az, hogy "ülj le hülyegyerek, és ma már ne igyál többet". Most lehetne Bibót idézni, de nem fogok.


"A második vonalban születtem, és ott is maradtam." - írja Gerendás Péter. Meglepően őszinte önvallomás, ritka az ilyen fejlett önismeret és önkritikai képesség a mai celebek körében, akik a két országos kertévé keltetőüzemeiből szabadulnak rá az országra. Még akkor is megsüvegelendő, ha zavarba ejt és nehéz vele egyetértenem. Ha elfogadom, hogy igaz (hiszen ő csak jobban tudja saját magáról), akkor végtelenül elszomorít. Kamaszkorom egyik legszebb és legmaradandóbb élőzene-élménye ugyanis Gerendás Péter nevéhez köthető. Tizenhat lehettem, mikor a szép emlékű Budai Parkszínpadon adott egész estés koncertet. Az a sugárzó életöröm és spontán virtuozitás, ami a zenéjéből áradt, mély nyomokat hagyott bennem - igen, ez az az életkor, amikor minden fiú híres gitáros akar lenni.


Gerendás Péter leírja, hogy hogyan ment tönkre az élete. Hogy hogyan élték fel egy élet munkáját, hogyan vált fenntarthatatlanná az életszínvonala, hogyan szűkült be itthon a mozgástere. Szomorú eset, kár lenne tagadni. Jelenleg félmillió magyar él a határainkon kívül pontosan ugyanezen okok miatt. Ők sem azért mentek, mert mocskoshazaárulók, hanem mert mosogatófiúként vagy pincérként többet keresnek és a kinti árak mellett is jobban élnek, mint itthon tanárként, ápolónőként, buszsofőrként.
Félmillió ugyanilyen történetet mondhatnának tollba ők, és másik másfél-kétmillió hasonló történetet az (egyelőre) itthonmaradók is össze tudnának dobni. Minden bizonnyal még többet is. Gerendás Péter híresség, az ő távozása hír lehet, épp ezért teljesen érthető, hogy búcsúlevelet ír az országnak, rajongóinak, és mindenki másnak. Kiskovács Béla a földszint kettőből nem teszi meg, de miért is tenné: ő itthon cukrász volt, míg lehetett, a jövő héttől ipari alpinista vagy londiner lesz. Viszonylag ritkán cikkezett róla a Blikk, így legfeljebb a családjától és a barátaitól köszön el. Gerendás pedig az országtól, nincs ebben semmi meglepő.


Nem akarok a kommentekről írni... nem akarok... áááh! Sajnos muszáj, mert ez a lényeg, pontosabban a legfőbb mondandóm alapja. Csak röviden.


Kár itt behozni balról a rasszizmust, kár itt behozni jobbról, de még inkább lentről a zsidózást, mert ez csak a lényeget takarja el.
Azok, akik válogatott sértésekkel bocsájtották útjára Gerendás Pétert, hasonlóképp gondolkodnak mindenkiről, aki a válság miatt kivándorolt az elviselhetőbb élet reményében! Ha Kiskovács Béla búcsúját olvasnák, őt is lehordanák mindennek, efelől semmi kétségem.


Vajon ezek a jóravaló emberek emlékeznek még arra, amikor a gyurcsányi "El lehet innen menni!" kirohanáson hőbörögtek? Költői kérdés volt, természetesen tudom, hogy nem. Hiszen éppen erre való a politikai agymosás, erre való a szektás szekértáborosdi, erre való duplagondol képessége. Kár lenne persze mindezt a Jobbik-Fidesz-KDNP hívek nyakába varrni: a korlátolt provincializmus, a féltudású alházmester magabiztos sötétsége, a minden különböző emberrel és eszmével szembeni előítélet, az irigy gyűlölet által hajtott bélyegzési reflex pártokon felül (de még inkább alul) álló jelenség. Hallottam én már MSZP-st zsidózni, hallottam én már DK-s nénit cigányozni, nem függ ez a pártoktól.


A kétoldali bulvármédia és a kétoldali bulvárpolitika egyeduralmának eredménye ez, az emberek tudatának és nyelvi készségeinek irányított lekorlátozásának gyümölcse. És ezen nem segít semmilyen kormányváltás, nem segít ezen semmilyen gazdasági fellendülés, se Bajnai Gordon fehér libán, se Semjén Zsolt fehér lovon, se Vona Gábor megkoronázása - semmi. Amíg nem zárjuk el a csapokat, amiken keresztül vastag sugárban bugyog a sötét hülyeség az emberek agyába, addig nincs értelme a politikai és gazdasági problémákról beszélni.
Gerendás Péternek pedig jó utat és sok sikert kívánok.

Szólj hozzá

rasszizmus emigráció médiafika széljobb viharvárás szellemi ugar