Ez nem lehet a valóság.

Ez nem lehet a valóság.

Ez nem lehet a valóság.

Mostanában a világon minden álomszerű. Na nem úgy értve, hogy "gyönyörű", de nem is a David Lynch-i értelemben. Leginkább olyan, mint amikor vacsorára bezabálsz nyolc gombóc langyos töltött káposztát tejföl nélkül, aztán egész éjjel fárasztó és vontatott baromságokat álmodsz, majd hajnal háromkor keserűen veszed tudomásul, hogy még mindig nincs reggel, pedig már mintha három napja tartana ez az éjszaka. (Ez az éjjel soha nem érhet véget… bocs!)

Mert ugye mit is tudunk a SARS-CoV2 koronavírusról? Hogy két-három napig is elél testen kívül. Vagyis hogy egy hétig. Azaz akár 27 napig. Hogy nem terjed a levegőben, de mégis. Sőt, ott terjed igazán. Hogy nem kell maszk, csak kézmosás, vagyis mindkettő, de még úgy is elkaphatod. Hogy az időseket és a betegeket veszélyezteti, kivéve az egészséges fiatalok tömegét, akik belehaltak. És persze szövődmény nélkül felgyógyulsz, vagyis nem, mert ott a "long covid", meg a maradandó ér- és idegrendszeri problémák lehetősége. És azt is tudjuk, hogy ugyanolyan, mint a többi hasonló koronavírus, kivéve, hogy teljesen másképp viselkedik, és a kutatók értetlenül állnak hol ez, hol az előtt.

Már várom a hírt, hogy átrágja magát a gumikesztyűn...

Azt is megszokhattuk, hogy ha van COVID-19, akkor nincs Greta Thunberg. Ha van terrorcselekmény, akkor nincs járvány, de ha épp egyik sincs, akkor valamelyik másik van. Például a haldokló jégsapkák, a műanyaggal töltött halak, vagy a Black Lives Matter. Mint ahogy a tévétársaságok sem szeretik szembe küldeni egymással a legjobb műsoraikat, ezek a világnyavalyák is szépen kivárták a sorukat, s egyszerre mindig csak az egyik gyöntölte szegény emberiséget.

Sajnos már ez a szép hagyomány is kiveszni látszik, amikor wannabe-fekete süldőlányok szájmaszkban zaklatják a kávézóban ülő szerencsétleneket, hogyaszongya tegye fel az öklét a mogyorós latte mellé, különben fehérfelsőbbrendű-nácifasiszta, rosszabb mint Gandhi vagy Churchill. Európában meg a járvány közepén kezdtek öldökölni a fundamentalisták, ezeknek semmi se szent.

És akkor itt van ez az amerikai elnökválasztásnak nevezett Muppet Show. Egyrészt megnyugtató látni, hogy az USA-t is utolérte az elcsernyenkósodás: utoljára ilyen öreg jelölteket a Szovjetunió végóráiban, az egynyári pártfőtitkárok időszakában láttunk. Ennyi hülyeséget pedig ők sosem hordtak össze, mint ez a két amerikai bácsi.

Az meg, hogy kiélezett, pártized százalékos küzdelem zajlott/zajlik vagy egy tucat államban, a legrosszabbul megírt politikai filmdrámák színvonala. Ahol a néző felvonja a szemöldökét, és magabiztosan kijelenti, hogy elkélt volna egy normális dramaturg, mert hogy a valóságban ilyen márpedig nincs.

Ki gondolta volna, hogy egyszer a való életben is olvashatunk "Lerágta a saját lábát a hűtőben rekedt fiú" színvonalú szalagcímeket? Márpedig amikor olyat olvasok a Portfolio.hu-n, hogy "Trump győzelmet hirdetett és csalást kiált", nekem bizony az Airplane! c. film ugrik be.

Hogy a két vénséges bábfigura, Statler és Waldorf Joe és Donald közül melyiknek kéne drukkolni, nem is lényeges. Nem teljesen mindegy, hogy a letagadott klímakatasztrófába vagy a TTIP által fémjelzett szép új világba nyomorodunk majd bele?

Sokkal érdekesebb kérdés, hogy mi a fene zajlik. Régen egy híradóról a történelemóra jutott az ember eszébe, most inkább a brazil szappanoperák. Greta, Trump, COVID, terror, MAGA, BLM… életszerűtlen helyzetek, unalmas klisék, erőltetett fordulatok. Az HBO vagy a Netflix sokkal jobbat és valószerűbbet ír.

Ez nem lehet a valóság.

(A kép forrása)