Leszállni a döglött ló nyergéből
Lázár János a múlt héten még azt mondta, jó dolog a vasárnapi boltstop, és a kormány nem is gondolkodik az eltörlésén. Ma Rogán Antal kijelentette, hogy a kormány mindig is azt tervezte, hogy egy év után újragondolják a törvényt, és most a tapasztalatokat látva a visszavonását javasolják.
Óceánia pedig Eurázsiával folytat háborút, tehát Óceánia mindig is Eurázsiával folytatott háborút.
Az egyértelmű orwelli asszociációkat (valamint az "ezek tényleg ilyen hülyének néznek minket wazzeh?" felhördülést) félretéve, épp azon gondolkodtam, hogy honnan is ismerős nekem ez a fejetlenség és kapkodás. Mikor volt ilyen legutóbb a magyar politikában? Ja, hát persze! 2006 után, amikor a miniszterelnök minden második hétvégén új kormányprogramot álmodott a modern Magyarországnak.
Abból a pár év fejetlenségből olyan mértékű hitelvesztés és kiábrándulás kerekedett, hogy még ma is csak műszeres mérésekkel lehet életjeleket fogni a baloldalról.
Persze, érthető, hogy beijedtek. Az általam is megénekelt hurkástarkó-fiaskó után kénytelenek voltak átengedni a népszavazási javaslatot, azonban ez az egész boltstop ötlet olyan mérvű közutálatnak örvend, hogy mindegyik ellenzéki párt a támogatásáról biztosította az MSZP-t. Kívülről és távolról ugyan, de még a Jobbik is beállt az MSZP aláírás-gyűjtése mögé, és ettől joggal kezdett remegni a Hatvanpusztai Napkirály térde.
Egy dolog azonban még így is megkülönbözteti a Fidesz Zrt-t a 2010 előtti Öreg Fiúk Klubjától: ők legalább tudják, hogy mikor kell leszállni a döglött lóról.
Ez a nap azonban legyen az ünneplésé! A Fidesz engedett, méghozzá sokat, ráadásul egy emblematikus ügyben. Ebből az alkalomból hallgassuk meg még egyszer a vasárnapi boltzár himnuszát!
