Mintha ez az ólmos, nyirkos őszi hétfő délelőtt nem lenne önmagában is elég ok egy rituális öngyilkosságra, reggel óta immár harmadszor hallgathatom meg Mary Zsuzsi Mama című förmedvényét.
A dolog aktualitását állítólag az adja, hogy valami celeb csodálatosan énekelte el a dalt a Proliszórakoztató Celebgála Agymosoda Fesztivál című műsorban a Retekklubon. Vagy az Orbán 1-en, nem tudom.
Én csak annyit érzékelek az egészből, hogy 1968 van megint, megyünk Szocsiba a nemzetközi táncdalfesztiválra, meg Trabival a Balcsira, zokniszandálban. No meg azt, hogy Magyarországon még mindig a retró a menő, hogy képtelenek vagyunk kiszopódni a kelkáposzta- és rántotthús-szagú Kádár-nosztalgiából, hogy ebben az országban még mindig nem kerülhet képernyőre olyan dolog, amit valaha nem Antal Imre, Juhász Előd vagy B. Tóth László konferált be.

Pedig terem errefelé ilyen produkció is:

Én valóban élek, valóban látok,
és meghagyom nektek a Való Világot!