2015. sze 19.

Az agorafóbiás sétálni indul

írta: Önkéntes Véradó
Az agorafóbiás sétálni indul

Szemünk előtt zajlik a történelem, csak ezt még kevesen vették észre. Még keveseknek tűnt fel, hogy ez most más: ez a 21. század, ahol ugyanolyan haszontalanok a 20. századi megközelítések és értelmezések, mint egy huszárroham a páncélosok ellen. A régi, fakarddal csapkodós játékot akarjuk játszani, új bandériumok zászlói alatt. Persze oka van annak, hogy még kevesen látják: új időket élünk.

Okkal van déja vu-nk: ami most a menekültválság megítélése kapcsán a magyar társadalomban történik, az megtörtént már többször is. Volt már, hogy kollégák és szomszédok vesztek össze, volt már, hogy családok hasadtak szét, hogy szerelmi kapcsolatok roppantak meg, szakadtak már meg barátságok, méghozzá kétszer is: először 2002-ben, másodszor pedig 2006-ban.

Ez a társadalmi skizma mégis más. Egyrészt a mostani szakadás sok esetben szűkíti, sőt be is temeti a régi árkokat. A szekértáborok lassan kiürülnek, ahogy az új bandériumok zászlói a magasba emelkednek. Fontosabb, égetőbb kérdés ez, mint a Fidesz-MSZP örökrangadó, vagy a szemkilövők vs. futballhuligánok mérkőzés.

Másrészt a mostani ügy túlmutat az ország határain, és ez furcsa, új élmény az átlagmagyar számára. Hiszen olyan jól megvagyunk mi itt, a Kárpát-medencében hosszú évtizedek óta! A Kádárainkkal és a Horthyjainkkal, a nácizással, a komcsizással, holokausztozással és trianonozással, no meg a rántotthús alakú országgal - nekünk a Balaton a Riviéra, ugyebár.

Magyarország olyan, mint egy Pán Péter-szindrómában szenvedő agorafóbiás, aki nem mer kilépni a gyerekszobából. Nos, most annyi történt, hogy a világ ránk rúgta az ajtót, kopogás nélkül. Pár hete olyan emberek vitáznak a schengeni határokról, akik eddig leírni se tudták a szót, olyanoknak is kiforrott véleményük van a Dublin III rendeletről, akik eddig nem hogy a rendelet, de még Dublin létezéséről se nagyon tudtak.

Hogy mindegyik oldalon sokan vannak a hangos ostobák, hogy burjánzik a szektás őrület, az áltudományos marhaságok és a hamis híradások, szerintem természetes: viharos idők kezdetén járunk, ilyenkor minden kavarog. Viszont függetlenül attól, hogy végül melyik vélemény-szektának lesz igaza, függetlenül attól, hogy a következő húsz év Európa felvirágzását és megerősödését, vagy ellenkezőleg, pusztulását és marginalizálódását hozza magával, a magyar társadalom előtt történelmi lehetőség nyílt. Esélyt kapott arra, hogy felnőjön.

Esélyt kaptunk arra, hogy kihúzzuk a fejünket a saját seggünkből, hogy kinőjünk a Kádár-nosztalgiából és a Horthy-nosztalgiából, s leszámoljunk a mindent átható provinciális szemlélettel. Nem zárkózhatunk már be a megszokott kis gyerekszobába: az ajtót tokostul kitépték.

Kádár és Horthy gyermekei kénytelenek lesznek felnőni.

 

Szólj hozzá

emigráció EU viharvárás Kádár gyermekei