Ha az ember beleolvas Tóth Krisztina és Valaczka András hetedikeseknek szóló tankönyvébe, hamar az az érzése támad, mintha egy alapvetően egész jól megírt és átgondolt munka kéziratát megtalálta volna egy mániás fázisban lévő agitprop titkár, és itt-ott belehányta volna hagymázas ostobaságait.

Értékelem én a szándékot: szeretne korszerű és aktuális lenni - ugyanolyan közhelyes gyakorisággal szokták a szemére hányni ezt a közoktatásnak, mint az egészségügynek a betegétkeztetés színvonalát. Ebbe a könyvbe belekerült Gerald Durrell egy regényidézete, aminél élvezetesebb és hasznosabb olvasmányt nehéz elképzelni egy hetedikes gyerek számára: egyszerre nevel az olvasás és a természet szeretetére, méghozzá páratlan humorral. Én is imádtam ennyi idős koromban - eközben válogatott unalmasságokkal volt tele az irodalomkönyvünk. Ugyanakkor nem biztos, hogy Coelho-részletre bármi szükség van egy tankönyvben, de - egyrészt - Az alkimista talán a szerző legnívósabb regénye, másrészt a naplementés Facebook-idézetek atyamestere bőven elfér Márai Sándor, Lázár Ervin, Vajda János, Shelley és Heine mellett. Hogy mi a búbánatos francért kell a gyerekekkel már 13 évesen megutáltatni az olvasást A kőszívű ember fiai tukmálásával, az a magyar irodalomtanítás egyik örök rejtélye - ugyanakkor nem a tankönyvkészítők felelőssége.

Mondom: nem lenne ezzel a könyvvel sok gond. Csak sajnos egy júliusi éjjelen belopódzott a nyomdába a Nemzeti Együttműködés Rendszerének szélütött lidérce, és beleírogatott itt-ott a szövegbe. Például olyanokat, mint a "Nyugatimádat napjainkban" című rettenet, amivel éppen tele van a magyar net.

És még ezzel a szöveggel sem lenne önmagában baj - vagyis pont az a baj vele, hogy önmagában áll.

Ez ugyanis egy rohadtul szélsőséges ostobaság. Ahogy a szöveget olvassuk, felrémlik előttünk egy nyugalmazott, elmehunyt pedellus, akinek csipketerítő és porcelánhattyú díszíti a tévéje tetejét, és aki nagyjából akkor vált le a technológiai fejlődésről, amikor az Ezermester magazin bepötyöghető ZX Spectrum programokat közölt hosszú oldalakon át. Akinek már a tévé távirányítója is a totális eltunyulásnak és így az emberiség haláltáncának a biztos jele.

Azonban mellé lehetett volna tenni egy másik szélsőséges ostobaságot is. Mondjuk egy olyat, ami arról szól, hogy a trendeket igenis követni kell, és hogy a nyugat sokkal fejlettebb és okosabb, ezért nekünk csak le kell másolnunk őket, ahelyett, hogy mindenféle hagyományokkal és hazai hülyeségekkel baszakodnánk.

És akkor a gyerekek vitázhatnának azon, hogy ki miben téved, melyik (szélsőséges) véleménynek miben van igaza, és hogy ki hol látja az igazságot a kettő között.

Értelmes, termékeny vita - igen, ennek van értelme! Annak azonban, hogy szélsőséges és maradi propagandát nyomjanak az általános iskolákban, nem csak értelme nincsen, de roppant veszélyes is. Sajnos ez éppen azokat a készségeket fejlesztené a gyerekekben, amik, úgy tűnik, ennek a kormánynak nagyon nincsenek ínyére. Például annak belátását, hogy vannak más vélemények is, hogy a vita az élet fontos része, és hogy nem lehet megúszni az önálló vélemény kialakítását és a gondolkodást azzal, hogy az ember megnézi az M1 híradóját (vagy meghallgatja a Kossuth rádió abszurd híreit) és benyalja az épp aktuális jelmondatokat.

Csak két napja tart a tanév, úgyhogy bukkannak itt még elő más finomságok is. Elég csak ennek az egy tankönyvnek a neten (ami ugyebár amolyan ördög csudája) fellelhető rövid ízelítőjét továbblapozni. Például az oktatási reformok szükségességét (roppant fontos téma ez a 13 éveseknél!) a következőképp támasztják alá a szerzők:

"A végeredményt is jól kifejezik a számok: 1000 egyetemista közül 999 vezetők és értelmiségiek gyermeke, s mindössze 1 származik mezőgazdasági fizikai dolgozók vagy segédmunkások családjából."

Rendhagyó módon zárjuk ezt a posztot egy kis játékkal, a fenti idézet apropóján!

1. Hol és mikor publikálták annak a sosem-hallott kutatásnak az eredményeit, amelyben a fenti, irreális arányszámok szerepelnek?

2. Pontosan melyik pártértekezleten rendelte meg azt a kutatást Rákosi elvtárs?