Ruszkai Barnabásné vállalkozása becsődölt, s rögvest egy Shakespeare-drámában találta magát: egy fontnyi, önnön testéből kimetszett húst követel tőle a Shylock Bank Zrt. Mindössze annyi történt, hogy felvett 95 millió forintot nyolc évvel ezelőtt, mert a család egy kis szállodát szeretett volna nyitni. A történetet mindenki ismeri, aki látott már devizahitelest: a törlesztőrészlet a duplájára ugrott, a vállalkozás csődbe ment, és ők hiába fizettek vissza 21 milliót a felvett 95 millióból, a banknak még mindig hiányzik belőle 28000 millió forint.

A hír olvastán jutott eszembe számtalan szebbnél szebb gondolat, de ezeket nem idézném - inkább maradjunk európai keretek között.

Első kérdésem a következő lenne: az illető bank ki tudott volna hozni 28 milliárdot nyolc év alatt abból a 95 millióból? Segítek, ez a felvett hitel 295-szöröse. Éves kamatos kamattal számolva minden évben meg kell duplázódnia a pénznek, hogy ez nyolc év alatt kijöjjön. Vagyis  a kérdés: az illető bank be tudta volna bárhol fektetni azt a pénzt nyolc évre, 29373,68 százalékos kamatra?

Ha a válasz esetleg igen, akkor a további kérdéseim:
1. Ha ennyire ügyesen forgatják a pénzt, akkor miért nem adnak jóval magasabb kamatot a lakossági betétekre?
2. Miért nem tudnak méltányosságot gyakorolni a mostanihoz hasonló esetekben?

Ha a válasz (a várakozásaimnak megfelelően) nemleges, akkor csupán egyetlen kérdésem van:
Nem gondolják a bank kedves illetékesei, hogy ez a fajta haramia-számmágia nem csupán erkölcstelen és etikátlan, de egyúttal tökéletes okot és hivatkozási alapot is nyújt a kapitalizmusellenes hangoknak, valamint a bankellenesnek kikiáltott intézkedéseket bevezető kormányzatoknak?
Hogy a "bankok = zsidók + szabadkőműves ufók" képlet mentén "gondolkodó" szellemi nyomorékok tömegéről ne is beszéljünk.

Kedves közgazdászok, nagyon szépen kérem: keressétek elő a kedvemért azt a gazdasági elvet, ami alapján egy ilyen esetben 28 milliárdos tartozás jön ki! És ha megtaláltátok, akkor legyetek kedvesek összegyűrni és lenyelni - mert ez nagyjából annyira ellentétes a társadalmi együttélés és a civilizáció legalapvetőbb normáival, mint az emberevés!

Sajnos tudom, hogy a közgázon nem szokás Shakespeare-t olvasni, ezért hadd idézzek A velencei kalmárból:

"Shylock! – egész világ s én is hiszem,
Tovább nem űzöd a düh látszatát,
Csak a tett perczeig: s akkor, tudom,
Szánat- s könyört mutatsz, csodálatosbat,
Mint volt kegyetlenséged színlete.
S míg most a birságot követeled,
Egy fontot e szegény kalmár husából:
Nem csak bánomdíjadról leteszesz,
De sőt könyört s nemes szivet követve,
A tőkepénz felét elengeded,
Szánó szemet vetvén csapásira,
Mik oly sürűen érték vállait,
Hogy e királyi kalmárt elnyomák,
S részvétre birnák ily balsors iránt"

(Forrás: MEK)

Maradt még egy kérdés, ami jóval túlmutat ezen a konkrét ügyön, és sokkal mélyebb, rendszerszintű problémák felismeréséhez vezeti el azt, aki belegondol: Miért van az, hogy Ruszkai Barnabásné nevét és arcát megismerhetjük a Blikkből, de az őt kizsigerelni kívánó pénzintézet nevét még véletlenül sem?

UPDATE!
Szerencsére nem nehéz kideríteni, hogy melyik is ez a pénzintézet. Egyébként szomorú, hogy egy Molnár F. Árpád szintű figura kellett ahhoz, hogy ezt a történetet megismerhesse a nyilvánosság.

UPDATE 2

Igazolódni látszik sokak gyanúja, miszerint a 28 milliárdos tartozás csak elgépelés eredménye. A Blikk ma már azt írja, hogy a bank jogásza szerint ez csak elírás lehet. Más kérdés, hogy hónapokkal a levél kiküldése után miért tartunk még mindig ott, hogy "minden bizonnyal" számítógépes hiba ez az összeg.
Mindegy, a korábban megfogalmazott kérdéseim, valamint az ügy által illusztrált gazdasági és szemléletbeli problémák többsége változatlan: ha egy 95 milliós tartozásból valaki visszafizet 21 milliót, majd a bank követel rajta további (!) 223  milliót, és ez a magyar bíróság szerint teljesen rendben is van - nos, akkor itt valami rohadtul félrement.