Forr bennem a fekália, de nagyon. Nagyjából 20 másodpercenként kerít hatalmába egy új érzés ezzel a kellemes kis szösszenettel kapcsolatban.
Aki még nem olvasta az Index vagy a Heti Válasz cikkét, az tegye meg, én nem részletezném. A lényeg, hogy 2011 óta látható a Stuttgarti Operában egy Andrea Moses rendező által színpadra álmodott Berlioz darab, melynek nyitójelenetében egy cigány esküvőt vernek szét brutálisan gárdisták, a Rákóczi-induló dallamára, a háttérben Magyarország zászlajával. Roppant ízléses, több szinten. Döbbenetes, elkeserítő, felháborító és kiábrándító.

Döbbenetes.
Egyrészt elképesztő, hogy két év kellett, hogy hír itthon legyen. Gratulálok a sasszemű magyar médiamunkásoknak, jó látni, hogy rajta tartják ujjukat a világesemények verőerén. Ismétlem: nem Hanoi-külsőn van műsoron a darab, hanem Stuttgartban.

Elkeserítő.
Másrészt szomorú, hogy ilyen hírünk van. Szívből gratulálok a gárdának, a Jobbiknak és az űberpíszí ballib rettegőknek egyaránt. A Nemzeti Összetartozás Napját mi mással lehetne frappánsabban megünnepelni, mint azzal, hogy píszískedő libber rettegők és satuagyú nemzetieskedő vérköpők együtt nyalogatják le a magyar lobogóról azt a hatalmas hordónyi fost, amit hosszú évek civakodása során rákenegettek.

Felháborító.
Harmadrészt pedig felháborító, hogy egy ilyen jelenet Magyarország zászlaja előtt zajlik a színpadon. Gratulálok Andrea Moses rendezőnek, igazi uniós polgárhoz méltó ízlésről tett tanúbizonyságot. Ha európaiságról van szó, akkor Andrea Moses semmivel, de rohadtul semmivel sem jobb, mint az általa ábrázolt állatok. Ócska kis provokatőr, ez pedig egy ócska kis provokáció - ami sajnos előre borítékolhatóan sikeres is lesz.

Mert attól nem kell félnünk, hogy a hazai széljobb erre úgy reagál, ahogy kéne: mondjuk rávilágít arra, hogy egy uniós tagállam zászlajának ilyen módon történő meggyalázása szalonképtelen cselekedet, és semmiképpen nincsen helye az Európai Unióban.
Ó, nem. Ehelyett garantáltan felülnek majd a provokációnak, jönnek majd a német-zászlóval-seggtörlős performanszok, a cigányozás, zsidózás, pirézezés és némi roppant férfias masírozás egy random nagykövetség előtt. Erre Andrea Moses és hecctársai széttárhatják a karjukat, hogy "de hát látjátok! Ilyenek ezek a barbár magyar állatok, mi megmondtuk!"

Kiábrándító.
Mi, kevesek pedig, akik egyszerre valljuk magunkat magyarnak és európainak, legfeljebb a fejünket csóváljuk majd. Mint a régi viccben: "hová álljanak a belgák?"