Sokszor gondolkodom azon, hogy olyan politikusokról, mint amilyen ő volt, vagy amilyen például José Mujica elnök úr Uruguayban, majd mit fognak tanítani az unokáinknak.

Népszavazás az új alkotmányról - ez vajon melyik országban történt, a chávezi Venezuelában vagy az orbáni Magyarországon? - hangozhatna egy iskolai tesztkérdés 2050-ben. Ki mondta, hogy az orvosi ellátás alapvető emberi jog, és nem árucikk? Gyurcsány Ferenc vagy Hugo Chávez? Ki mondta, hogy a lakhatás alapvető emberi jog? Rogán Antal vagy Hugo Chávez? És így tovább. Az oligarchák visszaszorítása, az olajjövedelmek visszacsatornázása szociális célokra... ugyanakkor ott volt az a csúnya és véres eset 2002. április 11-én, amiből mi itt, Európában kb. annyit értünk meg és érzünk át, mint amennyit Caracasban, Washingtonban vagy Ulánbátorban felfoghattak a budapesti eseményekből a 2006 őszén (tévéostromtól szemkilövésig).

Ha bekövetkezik valaha egy pozitív hatásúnak tekinthető gazdasági-társadalmi átrendeződés a világban, melynek során a környezet- és emberellenes, mind militánsabbá és önpusztítóbbá váló kapitalizmus dominanciája úgy gyengül meg, hogy közben nem jönnek létre embertelen és idióta diktatúrák (akár vallási, akár faji, akár tetszőleges ideológiai alapon), akkor a kettő között vezető harmadik utat lehet, hogy Dél-Amerika néhány állama mutatja meg először.

Azt nem hiszem, hogy ők csinálják a lehető legjobban, hiszen az első próbálkozás ritkán sikeres - de az biztos, hogy az általuk létrehozott modellekkel érdemes lenne sokkal, de sokkal többet foglalkozni itt, Európában is.